Posts Tagged ‘légzéstámogatás’

Kis lépés…

kedd, január 19th, 2010

Lassacskán haladunk. Bence ma reggel evett egy pár falat kenyeret (természetesen majonézzel), utána kért csokipudingot. Inni még nem nagyon szeretne, de lassan muszáj lesz, mert az infúzióról is le kell szokni. Tegnap csökkentették az oxigén adagot, ezért ma már nem volt olyan jó a számlálónk, de küzdeni kell. Ma elzárták a mellkasba vezető csövet. Már viszonylag kevés jött belőle tegnap is, így ha minden jól megy a holnapi röntgen után megpróbálják kivenni. Ez ha minden igaz azt jelentheti, hogy a mellkasban lévő seb, ha lassabban is mint remélték, de gyógyul.

Bence már nincs egyedül, mert többen vannak az intenzíven. Kapott új szomszédokat, így most már csak a tévét meri üzembiztosan nézni, mert a másik ágyakon biztos valami idegenek vannak, így nem nézünk még véletlenül sem oda. Kezdi nagyon nehezen viselni ezt a hadműveletet. Már nagyon ki akar onnan kerülni. Sajnos még egy rakás gyógyszert kap, de már fogynak a csövek. A legfontosabb talán az lenne, hogy leszokjunk a plusz oxigénről és akkor már talán egyenesebb az út kifelé. Addig pedig haladunk szépen lassan.

Hosszú lesz az út haza…

szombat, január 16th, 2010

Bence állapotáról felemás híreink vannak. A jó az, hogy a műtéti sebek és a műtéttel együtt járó dolgok lassacskán, de javulnak. A kevésbé jó hír pedig az, hogy még egy jó ideig az intenzív osztály vendégszeretetét fogjuk élvezni.

Bence légzése finoman szólva is messze van az optimálistól. A légcsöve három év alatt alkalmazkodott a daganathoz és most egy pár óra alatt kivették. Most minden a helyére kerül(t) és így nem nagyon volt még semmi a mellkasában. Mindennek meg kell szoknia a helyét. Félelmetes azt hallgatni, hogy Bence minden egyes lélegzetvételkor recseg-ropog. A rekeszizom (vagy csak simán rekesz, nem tudom) sincs a helyén, a bal mellkast mozgató idegek pedig átmenetileg nem működnek. Ezek vagy a műtét során sérülhettek meg, vagy a daganat eltávolítása után nem találják a helyüket. Most amíg lehet nem teszik vissza a gépre, de a gép ott áll mellette és bármikor rá lehet kötni. Jelenleg „csak” oxigénnel dúsított levegőt kap az orrába, de minden egyes levegővételért neki kell megdolgoznia. Az orvosok szerint ha pár napot sikerül így kihúzni, akkor már látható lesz némi javulás. Az intenzíven töltött idő valószínűleg hetekben lesz mérhető. Enni nem ehet szilárd ételeket, csak pépeset és abból sem sokat, mert amint eszik és megtelik a pocakja rögtön nehezebben lélegzik. Így a mai menü joghurt és puding rendkívül változatos kombinációja, de azért hogy ne fogyjon el még kapott egy kis intravénás-fecskendős pizzát is, Bence kérésére majonézzel.

Ez volt a mai nap. Az egész napot nála töltöttük, Anna pedig vigyázott a mamáékra. Bence nagyon fáradt és kimerült. Éjjel viszont nem szeret aludni és hajnal kettőkor képes volt a bálázós traktorhoz a bálákat kerestetni a nővérekkel.

Jó és kevésbé jó hírek…

péntek, január 15th, 2010

Bence ma nem volt túl jó bőrben. Sajnos lelkileg is megviseli ez az egész, bár éppen az előbb kérdeztem, hogy mi újság van vele, pont tévét nézett a nővérekkel. Reméljük ezt még valahogy kiheveri.

A gond az, hogy sajnos szüksége van légzéstámogatásra. Már reggel visszaadták neki a maszkot, de ez nem volt elég. Reggel kértek vérképet és mellkasröntgent, mert nem volt teljesen rendben a légzése. Sajnos vagy inkább szerencsére egyik sem mutatott elváltozást, ami indokolta volna Bence rendkívül nehéz légzését. A végső okokkal az altató orvos szolgált. Ő jött rá arra, hogy nem a tüdővel van a gond, hanem már a tüdőig el sem jut a levegő. A daganat körbenőtte a légutakat és (nem igazán értettem pontosan) kívülről támasztotta, vagy nyomta, vagy kapaszkodott bele… a lényeg az, hogy egy részen, miután kivették a daganatot nagyon meggyengült. A gond az, hogy ez sem jelentkezett, mert amíg gépen volt, a tubus elég merev volt ahhoz, hogy ezt ne vegyék észre. Amint levették a gépről már romlott is az állapota, de nem a tüdő, vagy a légzés, vagy a keringés miatt, hanem mert meg kell erősödnie és alkalmazkodnia kell a légzésének a megváltozott, daganat nélküli körülményekhez. Azt, hogy ez meddig tart(hat) nem tudjuk. Ha nagy gond van, akkor 48 órára visszakapja a gépet, aztán majd meglátjuk. Vérgáz szintjei egyébként rendben vannak, így a tüdő szerencsére teszi a dolgát.

A mai jó hír, hogy van részleges eredmény a szövettani vizsgálatokról. Egyelőre úgy tűnik, hogy a csontvelő tiszta. Egyik csontvelő mintában sem találtak elváltozást. A daganat vizsgált részei is érett sejtekből állnak, amik arra utalhatnak, hogy „passzív” utókezelés szükséges első körben. Ezt az onkológus mondta. Ma volt szerencsém beszélni vele. A dolog szépséghibája csak az, hogy ezek még nem a végleges eredmények. Ahogy a műtét után említette a professzor, lehetnek olyan részek is ahol jóindulatú, és lehet rossz indulatú is. Az utókezelés szempontjából a hivatalos végeredményt meg kell várni, de a passzív kezelés alatt azt értette, hogy gyakori (1-3 hónap) MR vizsgálatokkal ellenőrizni kell a bent maradt sejteket és figyelni azok aktivitását. Ha rossz indulatúnak tűnnek, akkor el lehet kezdeni a terápiát, ha nőnek és még mindig jóindulatú, akkor viszont nagy valószínűséggel várni kell, mert azt megint sebészi úton kell eltávolítani. Legjobb esetben arra is megvan az esély, hogy Bence immunrendszere legyűri a maradék sejteket. Az onkológus azt mondta, hogy „először a műtétet kell túlélni, után lehet a továbbiakról beszélni”. Hát, ha nem is ilyen drasztikusan kell fogalmazni, de erről van szó.

Bence most erősödik és bízunk abban, hogy hamar otthagyjuk az intenzív osztályt.

Bence visszakapta a maszkot

péntek, január 15th, 2010

Sajnos a légzés nem javul olyan ütemben, mint eddig. Bence ugyan most nincs a lélegeztető gépen, de az oxigént vissza kellett neki adni, mert nehezen vett levegőt. Szegény mindig annyira fél, amikor egyedül marad. A mellkasából is több véres folyadék jött mint tegnap. Ma is Tündi van vele délelőtt, én pedig délután megyek és együtt majd haza jövünk. Jó lenne, ha az intenzívről már kikerülne.