Kis lépés…

Lassacskán haladunk. Bence ma reggel evett egy pár falat kenyeret (természetesen majonézzel), utána kért csokipudingot. Inni még nem nagyon szeretne, de lassan muszáj lesz, mert az infúzióról is le kell szokni. Tegnap csökkentették az oxigén adagot, ezért ma már nem volt olyan jó a számlálónk, de küzdeni kell. Ma elzárták a mellkasba vezető csövet. Már viszonylag kevés jött belőle tegnap is, így ha minden jól megy a holnapi röntgen után megpróbálják kivenni. Ez ha minden igaz azt jelentheti, hogy a mellkasban lévő seb, ha lassabban is mint remélték, de gyógyul.

Bence már nincs egyedül, mert többen vannak az intenzíven. Kapott új szomszédokat, így most már csak a tévét meri üzembiztosan nézni, mert a másik ágyakon biztos valami idegenek vannak, így nem nézünk még véletlenül sem oda. Kezdi nagyon nehezen viselni ezt a hadműveletet. Már nagyon ki akar onnan kerülni. Sajnos még egy rakás gyógyszert kap, de már fogynak a csövek. A legfontosabb talán az lenne, hogy leszokjunk a plusz oxigénről és akkor már talán egyenesebb az út kifelé. Addig pedig haladunk szépen lassan.

Tags:

2 hozzászólás to “Kis lépés…”

  1. Erikáék szerint:

    Nagyszerű, ezek már nagyon jó hírek!

    Puszi

  2. Julika szerint:

    Nagyon örülünk a jó híreknek! Sokszor gondolunk Rátok, és bízunk benne, hogy Bence mielőbb meggyógyul!

    Puszi

Leave a Reply