Bence állapotáról felemás híreink vannak. A jó az, hogy a műtéti sebek és a műtéttel együtt járó dolgok lassacskán, de javulnak. A kevésbé jó hír pedig az, hogy még egy jó ideig az intenzív osztály vendégszeretetét fogjuk élvezni.
Bence légzése finoman szólva is messze van az optimálistól. A légcsöve három év alatt alkalmazkodott a daganathoz és most egy pár óra alatt kivették. Most minden a helyére kerül(t) és így nem nagyon volt még semmi a mellkasában. Mindennek meg kell szoknia a helyét. Félelmetes azt hallgatni, hogy Bence minden egyes lélegzetvételkor recseg-ropog. A rekeszizom (vagy csak simán rekesz, nem tudom) sincs a helyén, a bal mellkast mozgató idegek pedig átmenetileg nem működnek. Ezek vagy a műtét során sérülhettek meg, vagy a daganat eltávolítása után nem találják a helyüket. Most amíg lehet nem teszik vissza a gépre, de a gép ott áll mellette és bármikor rá lehet kötni. Jelenleg „csak” oxigénnel dúsított levegőt kap az orrába, de minden egyes levegővételért neki kell megdolgoznia. Az orvosok szerint ha pár napot sikerül így kihúzni, akkor már látható lesz némi javulás. Az intenzíven töltött idő valószínűleg hetekben lesz mérhető. Enni nem ehet szilárd ételeket, csak pépeset és abból sem sokat, mert amint eszik és megtelik a pocakja rögtön nehezebben lélegzik. Így a mai menü joghurt és puding rendkívül változatos kombinációja, de azért hogy ne fogyjon el még kapott egy kis intravénás-fecskendős pizzát is, Bence kérésére majonézzel.
Ez volt a mai nap. Az egész napot nála töltöttük, Anna pedig vigyázott a mamáékra. Bence nagyon fáradt és kimerült. Éjjel viszont nem szeret aludni és hajnal kettőkor képes volt a bálázós traktorhoz a bálákat kerestetni a nővérekkel.