Posts Tagged ‘neuroblastoma’

Várunk

csütörtök, március 18th, 2010

Ez önmagában jó hír. Nem kell kezelés. Első körben kb. 3 havonta MR vizsgálatok lesznek, hogy meg lehessen nézni a daganat természetét. Mennyire akar növekedni, mennyire aktív. Ezek mind altatásos vizsgálatok, tehát egy teljes napos program lesz, ahogyan volt a múltkor is.

Azt tudtuk eddig is, hogy ez nem olyan betegség, hogy egyszer csak meggyógyulunk… Ezzel egy jó ideig együtt kell élni. Ha nem okoz gondot, akkor vígan el lehet nagyon sokáig odabent, senkit sem fog zavarni.

Kérdeztétek, hogy Bence hogy van… Szerencsére nagyon jól van. Sokkal felszabadultabb, szaladgál, ugrál, kiabál. Egyáltalán nem lehet látni rajta, hogy min ment keresztül. Leszámítva a két nagy vágást, szinte semmi jele annak, hogy nemrégen operáltak ki belőle egy 2 kg-os daganatot. A járása szépen helyre jött (bár picit idegesítő az a tudat, hogy a gerinc melletti idegpályákat egy kis szakaszon még mindig daganat veszi körül). Két apróság maradt, ami inkább csak szépség hiba. A fejtartása még nem a régi, de a neurológus szerint ez inkább lelki eredetű dolog, nem pedig idegi eredetű. A másik viszont vagy a műtétekkel, vagy a daganattal van összefüggésben. Bence féloldalasan izzad. Amikor nagyon belemerül a szaladgálásba, akkor az egyik keze és a fejének az egyik fele tiszta verejték a másik pedig teljesen száraz. A fején majdnem lehet látni az elválasztó vonalat is. Az orvosok elmondása szerint ez egyáltalán nem probléma és jelen esetben érthető.  Ez legyen a legnagyobb bajunk.

Szerencsére az életünket igyekeztünk eddig is úgy élni, hogy a daganat a normális életet ne nagyon befolyásolja. Szerintem ha valaki kívülálló látná Bencét (vagy minket) nem igazán tudná megmondani, hogy bármiféle baj lett volna velünk. Én úgy gondolom, hogy ez így normális. Hosszútávon mindenkinek sokkal jobb, ha tudomásul vesszük a helyzetünket és nem hagyjuk, hogy ez befolyásolja gondolatainkat és az életünket. Máshogy szerintem nagyon nehéz lenne / lett volna elviselni.

Remélem ennél rosszabb nem történik velünk. Most, hogy a kórházi látogatások ritkábbak (bízzunk benne) lesznek, valószínűleg kevesebbet is fogok írogatni. Igyekszem azért rendszeresen beszámolni arról, hogy éppen mi történik velünk.